Ladánybene 27

Igazi korszakváltást élünk meg, melynek nyertesei a mostani  tizen- huszonéves zenészek, és vesztesei a nagy öregek. Vagy mégsem?  A Ladánybene 27 alkalmazkodik, próbál alkalmazkodni és színpadon maradni. Harminc év után még mindig megfejteni kényszerülnek. Van mit, hiszen a „piac irányítói” másfél év alatt képesek olyan zenekarokat színpadra helyezni, amit csak pislogva néznek   zenész berkeken belül.  Érdemes  újra elolvasni ezek után a Margaret Islandos  riportunkat Lábas Vikivel, így mindenkinek tisztán látható az ellentmondás! Gergő a mélyre ásott a magyarországi reggae  banda,a Ladánybene 27 frontemberével Bodnár Tiborral, tudakolva, ők hogyan próbálnak életben maradni!

Lezmon K.G.:Számunkra fontos, hogy van élő zene, egyre többet  látjuk , halljuk és örülünk neki, de én azt tapasztalom, hogy  Magyarországon fontosabb szempontok  ezt felülírják nagyon gyakran. Zenész körökben tudott, hogy ha nagyon rádióbarát akarsz lenni, akkor muszáj magaddal vinni az USB sticket és azon keresztül is kell tudni játszani.Ehhez nekünk annyira nincsen közünk és nem is szeretnénk beállni ebbe a sorba.  A Ladánybene 27 is  pontosan az a fajta hiteles őszinte előadás, ami nem csak arról szól, hogy hitvallással valamit őszintén csináltok,  hanem , bármilyen divatok , elvárások jönnek, ti akkor is mindig mentek és élőben toljátok.

Lb 27 B.T.:Igen.  Akkor is mindig megyünk, akkor is berakjuk a nyolcszor tízes basszus ládát, még ha négyen is kell berakni az utánfutóba,  meg akkor is ha jóval olcsóbb lenne a kilenc fős személyzetből inkább csak néggyel menni vagy kétszer négyen, jobbra és balra, erre is volt és van példa azért a Magyar popszakmában. Igazából kétféle irány van, vagy a zenéért csinálja, vagy a pénzt minél jobban bekaszálni. Mi azt választottuk, hogy a zenéért, és annak a legjobb megszólalásáért. Ezen valamikor 5 évvel ezelőtt sokat gondolkodtunk és  arra jutottunk, hogy a legautentikusabb, mégis csak az, ha három fúvós játssza be azt a raszta témát és nem egy szintetizátorból egy billentyűs. Ezt úgy szoktam akkoriban konferálni, hogy a világgazdasági válságra fittyet hányva, mi hatról kilenc főre növeltük a létszámot, hogy csak azért is odacsapjunk és ez azóta is így megy.

Mit hozott a zenekarnak az elmúlt néhány év?

Nekünk azért speciális ez az időszak,  mert közben  2015-ben voltunk 30 évesek és az az évünk  ragyogóan sikerült. Nem feltétlenül a nosztalgia miatt,  persze volt buli a régi tagokkal de nem azért, mert hogy most végre hallhatóak a régi számok, nem, a harmincas évünkben szépen ment a történet. Nagyon sok helyen játszottunk, visszakerültünk, sok  olyan fesztiválnak a normális színpadaira, ahol én azt gondolom, hogy  jó lenne, ha az lenne a mi helyünk. Persze mindent értek a mai fesztiválszervezési stílusokban, vagy metodikában .Kétszer játszottunk a szigeten, mert a Bob Marley műsorral is voltunk, de a világzenei nagyszínpadon is  nagy bulit tudtunk nyomni, aztán a  VOLT-on is játszottunk  és mentünk így körbe. Tényleg nagyon szép volt.

 A 30 as évforduló után volt-e valami kézifék berántás, át kellett-e gondolni valamit, vagy csak azt mondtátok, toljuk tovább……

A 2016  nem volt túl erős, sosem szerettem a panaszkodó zenészeket, de én csak az okokat és a megoldást keresem szervezőként, úgyhogy nincs baj, meg semmi ilyesmi, valamit mindig ki kell találni. Annak idején azt gondoltam, amikor gitárt fogtam és zenekart csináltunk és jöttek az első sikerek, (hogy ahogy a Piramis megírta "égni kell annak aki gyújtani akar") és onnantól  már sztár vagy . Aztán jöttek az infók hogy Amerikában, elég egy slágerrel fölkerülni a top20-ba és akkor már életed végéig rendbe vagy és frankón nem az anyagiakról beszélek, hanem hogy akkor meghívások, koncertek, fellépések. Azt vettem észre, hogy nyomjuk ezt a reggae-t , a nehezebb  útját az érvényesülésnek, mert azért nálunk  volt egy populáris menedzselés és mint popfejebb zenekarnak voltak nyílt utak, csak mi rákattantunk az első Jamaikai utunk után erre az autentikusabb vonalra és bevállaltuk a nehezebb lehetőségeket. Szóval nem gondoltam volna azt, visszatérve az alapgondolatomra, hogy mondjuk harminc éves zenekarként is arra kell gondolni, hogy milyen megoldással tudom elérni, hogy csináljunk még akciókat, legyen kis turné, egy nagy turné, vendégzenekar... még mindig azon kelljen dolgozni, hogy milyen megoldás az, ami a közönséget hozza,  jön a közönségkutatás,idősebb generáció, a közép vagy a fiatal, hogy ezen még gondolkodni kell. Nincs ezzel bajom, ez egy problematika, tehát egy megoldandó kérdés, csak azt hittem, hogy ilyen már nem lesz, amikor 30 éves lesz a zenekar.

Én is azt gondolom, hogy nem a problémát kell látni, hanem abban a feladatot és aztán azt meg kell oldani. De azt nálatok is erősen lehetett  látni,  hogy elkezdtétek nyomni a közösségi portált. Ha egy fiatal zenekar elindul és tolja magát a neten, akkor azt mondjuk, hogy ok, mert mi mást csinálna, de egy 30 éve úton levő zenekarnak is nagyon kell. Erre szerintem most a legjobb példa a Metallica-nak az profi  promója, ami olyan lendülettel és lelkesedéssel érkezett mint egy 18 évesekből álló garázszenekaré. Akkor most ezt el kell fogadni, hogy itt tartunk?

Sajnos a 2016-ra vagy így ezekre az évekre már azért az jellemző, hogy a kommunikáció sokkal többet nyom a latban, mint hogy a G-dúr után A-mólra megyünk, vagy egy D-dúrra, vagy hogy hova zár egy motívum, vagy mennyire szókimondó a szöveg. Ez furcsa, de sajnos a marketing az nagyon nagy úr lett. Nem biztos, hogy ez baj, ez is egy probléma. Ismételten nem panaszként mondom, csak hogy vannak stílusok, vannak előadók, akik erre jobban rá tudtak állni, remekül lelesve a komoly marketing világot, a nagy cégek a 25 másodperces reklámspotjait vagy rádiós megjelenéseit.

Ezzel mit tud csinálni egy Ladánybene 27, akik világhíresek voltatok arról, hogy ha elmész egy koncertjükre, az biztos, hogy úgy fog szólni, mint az álom, meg mint az állat. Most pedig nyitni kell egy új spektrumban a szelfi meg az insta világa felé. Erre mi őskövületek azt kérdezzük, hogy kell ez nekünk? Amúgy meg tudjuk, hogy nagyon kell.

Kicsi ország vagyunk és nincs akkora erős bázis egy-egy műfaj vagy műfaj csoport mögött, ami fenn tudná tartani,  népzenéről vagy egy blúzról vagy bármi más rétegzenéről beszélek. Lengyelországban ahol 3-4-szeres a lélekszám, ott már el tudja tartani ezeket a műfajokat a közönség, nálunk nem. Rámegyünk arra, hogy Insta, csak elég hülyén nézünk ki ötven éves őszülős fejjel, két szemüveggel, hogy előre is lássak, meg olvasni is lássak, meg hát való igaz, hogy ötven éves fejjel már nem a tizenhat-nyolc éves srácoknak, csajoknak mondjuk meg a tuti frankót, hanem el kell fogadni azt, hogy ez egy érettebb sztori már és valószínűleg érettebb embereket érdekel, akik nem feltétlenül az instáról nézik meg ezt.Ha üzlet szerűen próbálunk meg gondolkodni és kéjelegni, akkor jönnek a mutatók, melyik réteg az, aki jár koncertekre. A 16-22-ig az a korosztály aki hajlandó megmozdulni minden alkalommal , őket  kell megcélozni , ez egy ilyen ellentmondás.  Mi gondolkodtunk ezen sokat és átalakult a zenekar, amikor Ras Tamás kiszállt a csapatból, új dobosunk lett, bejött a Kálmi a Lewike helyére a billentyűs poszton és a három fúvós. Ők mind az öten  új fiatal fejek, akkor  próbáltuk ezt kihangsúlyozni hogy fiatalodik a Ladánybene, új szelek fújnak, de a lényeg az nem változott. Az a név, hogy Ladánybene 27 ez olyan régi, mint az Omega, és hiába fognak kemény cicijű csajok énekelni ott elöl, attól függetlenül az Omegáról mindenkinek a Trombitás Frédi  meg a Gyöngyhajú lány fog eszébe jutni. Ezzel nem lehet nagyon mit kezdeni. Inkább komoly produkciókat kell lepakolni az asztalra.

Az, hogy négyen maradtatok úgymond ősök és megérkeztek ezek a fiatalok, egyből egy hullámhosszra kerültetek,  vagy le kellet ülni, hogy figyelj, nekem ne mondjad öcsi, mert én már… vagy azt mondta, hogy szevasz papa ma már nem ezt használják.  A közönségeteknek nem kellett magyarázkodni, hogy kik vannak a színpadon?

Kérdésed első felére válaszolva a tisztelet az nagyon jelentősen köztünk van. Nálunk a lemezfelvételnél az volt a  fő vezér fonal, - és ez furcsa 13 lemez után - hogy végre a hangmérnökünk keverte a lemezt. Erről vannak viták, hogy a koncert hangmérnökök  tudják-e a lemezt keverni és a lemez hangmérnökök jók-e a koncertre.?Kiváló munkatársink voltak az elmúlt 25-30 év alatt, akik a legnagyobb fesztiválokon ott vannak és elismert szakemberek, Mezei Marci,  vagy Maczkó Robi, Vas Krisztián,  kinevelődött nálunk jó pár nagyon jó hangmérnök és most végre a Koroknay Andisnál jött el az a pillanat, hogy  ő az aki tudja, hogy mit akarunk megszólaltatni a színpadon és azt megpróbálta lemezre áttenni. Ők éppen indítottak egy stúdiót a Kálmival, a billentyűsünkkel, a fiatal Kálmival és ezáltal jött egy őrségváltás szerűség, hogy ők rendezték, ők találták ki producer jelleggel.

Ez azt jelenti, hogy leadtad a Roots anyagot ők viszont azt mondták, hogy ez lesz belőle és  jó lett?

Az előző lemezt úgy csináltuk, hogy a Miksával ketten voltunk a producerei és ugye ez a Babilon cirkusz volt. Szerintem egy nagyon kerek , jó anyag, büszkék vagyunk rá. Ez meg egy komoly váltás volt, mert én  inkább szervezőként voltam ebben a produceri  állásban . Miksa volt a zenei feje a Babilon cirkusznak, de ezt most így elvágtuk.  A tisztelet átvitte a buktatókon a váltást. Miksának ez biztos nem esett túl jól, mert ő már belejött abba, hogy az ö elképzelései, az ő sound gondolatai valósulnak meg , most pedig azt mondjuk, hogy kiadjuk, mert ez egy érdekes út, hogy ezt a hangmérnökünk csinálja.

Olyan is lett.

Jó lett, nem rosszabb, nem jobb, egy másik jó született ebből a dologból, ez egy komoly kihívás volt.  Az, hogy, ez a fiatalítás mennyire jött be, mennyire nem, azt nem tudom megmondani, mert szinte mindenkit személyesen ismerek azok közül az emberek közül, akik eljárnak a koncertjeinkre és hozzám nagyon sok visszajelzés érkezik és ezért nekem nincs feltétlenül tiszta képem arról, hogy az újakat hogyan fogadják, mert engem mint régi ismernek és mint régi alaptag kapom a visszajelzéseket. Szokták mondani, hogy az énekest még felismerik a zenekarban, de hogy ki basszusgitározik, hogy ki a billentyűs az annyira nem számít és lehet, hogy ebben, 2016-ban van valami. Én abban az időszakban születtem és nőttem fel, hogy énnekem a Rolling Stones nem Rolling Stones, a Bill Wyman nélkül, tehát nekem bajom van vele, hogy ez már így van, és nem értek  egyet, de a mai világban lehet, hogy  így igaz.

Ahogy szerintem Slash vagy Angus Young nélkül lehet menni, de minek.

Nálunk sokkal kézzel foghatóbb a Republicnak a példája, isten nyugosztalja Cipőt és nagyon nagy tisztelettel gondolok rá amikor erről beszélgetünk. Ezen nagyon sokat gondolkodtam, hogy Sipos F. Tamással megpróbálni, akit szintén szeretek és jó barátom a Tomi, de neki semmi köze az ilyen fajta őszinte szavakhoz.

Ez egy óriási kapufa volt, nem?

Nem biztos. Azért nem, mert ez egy megágyazás volt szerintem ahhoz, hogy a Csabi beálljon énekelni és azt mondják, hogy mi akkor is visszük tovább.

Az ő fejük felett nem tudsz pálcát törni,  zenészek maradtak és életben vannak. Én abban az értelemben érzem kapufának, hogy nem hiteles arc került oda, mint mondjuk a már említett AC/DC-nél, hogy az Axlt-t választották, annyira nem lepődtem meg.

No de vissza a Ladányhoz. 17-ben mi lesz? Vagy 18-ban? Meddig megyünk? Van stratégia? Gondolkodik-e a zenekar abban, hogy tavasz, nyár , ősz, vagy egyszerűen amik jönnek felkérések utána kell menni, a lekötött buliknak nekimegy a zenekar és teszi a dolgát?

Új élet kezdődik, de ez ilyen technikai oldalról indul.

Kiadod a kezedből a szervezést?

Kellene , de ez nem egy egyszerű történet. Volt nálunk egy kis változás, beltag csere van a zenekar mögötti cégben és ezzel kapcsolatban az egészből rájöttem, hogy én mérhetetlenül sokat bevállalok a szervezésből és gyakorlatilag elmegy az élet mellettem. Azon veszem észre magam, hogy a rohadt laptopom mellett, jaj akkor még meg kell osztani, hogy is kell, meg még ezt, meg még azt és rengeteg minden és igazándiból nem ez a része az, ami miatt én gitárt fogtam annak idején. Ráadásul feszültségek is vannak benne, az élet szépsége, a gyerekek felnőnek mellettem stb. stb. és talán pont a zenei rész amit elengedtem, miközben amikor elindítottuk a Ladánybenét akkor én azért lettem úgymond zenekarvezető, mert zeneileg én voltam az irányító fej. Nem vagyok egy biológiai értelemben alfahím egy társaságban, nem az a fajta gyerek vagyok,  nagyon szeretek dolgozni nagyon szeretek együttműködni és nagyon jó partner tudok lenni. Főleg  egy nálam erősebb irányító ember mellett, megosztjuk a gondolatokat és gyerünk és nyomjuk . Nálunk  jelen pillanatban, az van, hogy ha nem megy annyira, akkor még tízszer annyi melót beleteszek és akkor éjjel is még nyomom neki.

Nem mentek el nagy kiadóhoz?

Nem megyünk, mert nem nagyon kíván már minket nagy kiadó, hanem megpróbálok olyan barátokat, társakat keresni magam mellé akiket szeretünk, akikkel jól érezzük magunkat és akik alkalmasak arra vagy értenek ahhoz, hogy kommunikáljanak a helyszínekkel, tehát, ezeket a részfeladatokat kiadogatni. Így  nekem, egyel, aztán kettővel, öttel, tízzel több időm jusson arra, hogy zeneileg mit tudunk csinálni, mert ott, magára hagytam a zenekart , az érződik.

Most akkor visszatérsz a hangszeredhez, testben, lélekben, agyban. Az ilyen bedarálja az embert, de ha te nem csináltad volna, akkor meg felvetődik a kérdés, hogy ki, meg hogy, meg mennyibe kerül az igazán.

Így van. Például csináljuk a reggae camp-eket ezer éve, ti is játszottatok már párszor ,volt olyan, hogy a Miksa oda jött hozzám, hogy ez a Jolly de k. jó volt és  mekkora bulit csináltak. Nekem meg mi jut eszembe?:mert nem voltam ott a koncertjükön végig, csak 3 számot hallottam, de tudom, hogy az ő énekesük megpróbálta eladni a stage pass-át, meg behozott öttel több embert, meg probléma volt……Most a Jolly-t nevesítettem, de hogy ezek a technikai dolgok is…  20 reggae camp-et  csináltunk, a tavalyiról most készítette el a Boti az after movie-t ,nézem és rájövök,  ezek nekem mind kimaradtak. Nekem viszont az az élmény jutott, hogy jött a polgármester, azt körbevezettem, akkor jött a rendőr , jaj nehogy észrevegye, hogy van egy-két vidám cigi a területen, hú ezt megúsztuk, nézzük a költségvetést, jól van nem buktunk….Nekem valóban ezzel kell foglalkoznom vagy sem?

És akkor most , 2017-ben?

2017-ben megpróbálok változtatni a dolgokon. Nem egyszerű, mert lépésről lépésre apránként kell ezt megcsinálni, meg nem vagyok képzett a szerkezeti átalakításokban, nem vagyok egy rendszerépítő, nekem az otthoni életemben sincs. Amikor bevonultam katonának  ott volt egy adott rendszer amin belül gondoltam,  hogy minden nap tanulok egy órát franciául, egy órát gitározom, egy órát olvasok. Semmi nem jött össze belőle, nem tudom megcsinálni, nem vagyok alkalmas erre a dologra. Szóval most partner, barát segítségeket próbálok összehozni. A szándék megvan, energiát végtelent beleteszek és akkor így megpróbáljuk meggyümölcsöztetni a dolgokat.

Biztos, hogy jót teszel ezzel magadnak is meg a zenekarnak.

Köszönöm az interjút!