Gondolatok a fesztiválszezon kezdetén
Idestova tizenöt éve dolgozom a hazai könnyűzenei üzletágban. Főleg lemezkiadással foglalkoztam, de volt időszak, amikor a zenekar menedzseri és koncertszervezői feladatokat is végeztem. E minőségeimben gyakran megfordultam a nyári fesztiválokon. Sőt eleinte alig bírtam kivárni, hogy elkezdődjön a szezon, hiszen ezek a fesztiválok remek lehetőséget biztosítottak, hogy számos szakmabelivel hazai pályán (koncerten), oldott környezetben (sörrel a kézben) beszélgessünk, ismerkedjünk, pletykáljunk, bandázzunk. Szóval imádtam.
Aztán, ahogy nőtt be a fejem lágya, úgy kezdtem egyre inkább kivülről figyelni, hogy miről is szólnak ezek a fesztek valójában. És ráébredtem – én naiv – hogy mára jóformán a zene lett a legutolsó szempont az érdekek alakulása terén.
Amikor még gyerekcipőben jártak a fesztiválok, a zenekarok megkapták a szervezőktől a méltó figyelmet, játszási időt, bánásmódot (körülményeket, gázsit). Mára változott a helyzet. A fesztiválok, diktáló pozícióba kerültek és az elsődleges szempontjuk a nyereség maximalizálása lett. A zenekarok pedig eszközzé váltak ahhoz, hogy a szervezők szponzorpénzeket szerezzenek, valamint jegy- és kaja-pia bevételhez segítség a szervezőket.
Ez nem jó, nem rossz, csak van, volt. Lesz?
Számos szervező, aki a zene és a hangulat iránti lelkesedésből szervezett, mára főállású (megélhetési) szervező lett, azaz a fesztiválszervezés nem eszköze lesz az ő jólétének, jó érzésének, a mindennapjainak az, hiszen már azért kell a fesztivál, mert csak akkor lesz bevételem és pénz a sárgacsekkre, család költségeire. Sok esetben egy nyomássá is válik a szervezőn az egész, ami persze megérződik az adott fesztiválon is. A szervező ebbéli viszonyváltása a körülményekhez – így a zenekarokhoz - kapcsolódó viszonyát is megváltoztatja.
Ma a zenekarok – kivétel a legnagyobbakat, akik minden fesztivál headlinerjei – kuncsorognak a szervezőknél, hogy játszhassanak a feszteken 50 percet (ennyi az átlagos műsoridő) alacsony gázsiért, mindezt abbéli hitük miatt, hogy a fesztiválon majd jó sokan látják őket, közönség, szakmabeliek, és ez majd további fellépési lehetőségeket hoz a jövőben. Azaz egy jövőbeli ígéret reményében lemennek kutyába. Nem túl tudatos lépés.
És mi az eredmény. Megtörténik a fellépés, jó esetben sokan vannak, jó a buli is, látják szakmabeliek is. De mi történik ezután? A legritkább esetben indul meg az adott zenekar digitális forgalma, cd eladása egy ilyen koncert hatására. Esetleg nő a facebook like-ok száma, és a youtube megtekintéseké. Ez utóbbi hoz egyedül valamennyi pénzt, feltéve, ha a zenekar felhívja a közönség figyelmét, hogy klikkeljenek egyet a video körüli reklámokra. És még érkezhet, pár felkérés klubokba el lehet menni kapura, azaz egy újabb igéretért.
Én a tudatos építkezés híva vagyok és annak, hogy NE álljunk be a sorba. Ha egy zenekar hisz magában és nem függ anyagilag a koncertezéstől, akkor tartsa meg méltóságát és csak akkor menjen el bármilyen fellépésre, ha úgy érzi, hogy ezzel nem kompromisszumot köt, hanem céljainak elérése irányába halad. Ja, hogy mik a céljai?
Bízom abban, hogy eljön az idő, amikor a zenekarok képesek lesznek érdekközösségbe állni, és közösen felelősséget vállalni magukért, ezután tudnak csak egyenrangú félként leülni a fesztivál szervezők érdekközösségével beszélgetni, hogy aztán egy olyan megállapodásra jussanak, ahol mindkét fél érdekeinek optimumát érheti el. De ehhez először fel kell ismerniük ennek szükségességét.
Jelentkezz riport készítésre, mert most lehetőséged nyílik, hogy bemutasd magad és a bandádat a LEZMON-on!
Csatlakozz a LEZMON-hoz, hogy minél többen ismerhessék meg a zenekarodat!
Töltsd fel koncertedet, hogy minél többen ott lehessenek!